Azért csak most írok megint, mert jó pár napba beletelt, mire sikerült feldolgoznom a múltkori kirándulásom élményeit. Napokkal ezelőtt a szobalány megint bedugott az utazó kosaramba és elvitt a Zöldbundáshoz. A szobalány magamra hagyott vele. Az átvitt egy másik szobába, ahol számomra érthetetlen módon elálmosodtam.
Ezután otthon ébredtem. Annyi furcsát tapasztaltam magamon, hogy hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány. (Bár bevallom ezt a kérdést a legutóbbi kirándulás óta nem sikerült megnyugtatóan tisztáznom.) A fejem kóválygott, szédültem, lábaim nem engedelmeskedtek és a hasamon is valami furcsa fehér izé volt. Ezt később sikerült nagy munkával letornásznom, amikor is azt vettem észre, hogy alatta hiányzik a szőr. De kinek kellet az én bundám és mit csinált vele???
Két napig nagyon furcsán és gyengének éreztem magam, amit megérezhettek a szolgálók is, mert kivételesen figyelmesek voltak velem: ölben hordoztak mindenhova, simogattak és finom ételeket adtak. Azért remélem többet nem kell ilyen procedúrán átesnem.
v s agv b
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mickie · http://cicufer.blog.hu 2010.02.06. 10:02:22
Te szegényke! De a nehezén túl vagy. A fiú-lány kérdésen az egyszerűség kedvéért ne gondolkodj túl sokat. ;) Reméljük, hamar új erőre kapsz!