Egy macska feljegyzései

Rettenetes megrázkodtatásban volt részem pár napja. Még mindíg a hatása alatt állok. Úgy indult az egész, hogy a szobalány a délelőtti edzésem alatt felkapott és berakott az utazókosaramba. Kivitt a házból. Odakint rengeteg hatalmas, büdös guruló doboz közeledett felém. Nem tudtam hová menekülni így hát összehúztam magam olyan picire ahogy csak tudtam, "én itt se vagyok".

Bementünk egy másik házba és leültünk egy szobába ahol székek voltak körben. Hiába vártam, hogy a szobalány kiengedjen, ezt nem tette meg. Nemsokára egy kutya érkezett a szobába. Már hallottam Anyutól ezekről a rémes fenevadakról, így egyböl felismertem. Bátor taktikához folyamodtam, egyrészt éreztettem vele, hogy semmibe veszem, hátat fordítottam neki, másrészt izmaim sorozatos gyors összeránduláaival igyekeztem megrémíteni.

Egyszer csak a szobalány fölkapott és átvitt egy másik szobába. Ott egy csillogó fagyos asztalra kitettek. Igyekeztem visszajutni a kosaramba, de az megmagyarázhatatlan módon eltünt. Ekkor vettem észre, hogy a szobában tartózkodik mégvalaki. Zöld bundája volt, nyakoncsípett és tapogatni kezdett. Hiába próbáltam menekülni, összebeszélhetett a szobalánnyal, mert ő is lefogott. Ezután undorító ízű krémet eröltettek le a torkomon. Megpróbáltatásaimnak ezzel még nem volt vége, grabancomnál fogva felemeltek. A zöldbundás kezében egy szomomra ismeretlen tárgy volt. Egyszer csak olyan fájdalmat éreztem mint még soha: mintha egy óriásbolha csípett volna meg. De ez nem volt nekik elég, megismételték az egészet mégegyszer. Majd a hideg aztalra nyomtak - én farokcsóválással tiltakoztam - és valami nedvesség került a tarkómra.

Ekkor megpillantottam a kosaramat és beleugrottam. Féltem, hogy kivesznek, de szerencsére békénhagytak.

Hazajöttünk és én végre rendbeszedhettem magam. De még érzem a rémes kirándulás utóhatásait: a bolhacsípések még mindíg égnek, rémes íz van a számban, a bundámon valami lenyalhatatlan trutyi van és állandóan az almon kell ülnöm...

v s agv b