Érkezésem utáni napon az alábbi napi rutint kezdtem el bevezetni új rezidenciámon: mivel szeretek korán kelni, elvárom személyzetemtől, hogy ők is hamar talpon legyenek. Ezért 5 óra körül elkezdem finoman tudtukra adni, hogy ideje ébredniük, de mivel jó nevelést kaptam, és tudom milyen borzalmas ha a legédesebb álmából rázzák fel a macskát, finoman szoktam kezdeni: körbejárom a vackukat és óvatosan jelzem, hogy ideje felkelni. A hosszú, merev szuggerálás végül meghozza az eredményt, mire pirkadni kezd szolgáim felébrednek. A lakáj ahelyett, hogy tálalná a reggelimet a WC-be botorkál rajtam keresztül botladozva. Sajnos a szobalány ilyenkor még igen lusta ezért hangot kell adnom igényeimnek. Aztán nagy nehezen kikászálódik a vackából, hogy feltálalja reggelimet. Már megint ez a sz@r! Borzalmas ízetlen száraz rágós az egész! Ennél jobbhoz vagyok szokva.
Jobb dolgom nem lévén ilyenkor megfigyelem szolgáim tevékenykedését. A lakáj vadászathoz öltözik, a szobalány útravalót csomagol neki, annál biztos jobbat, mint amit nekem ad reggelente. Lakájom ilyenkor mindig kiveszi az ajtó melletti szekrényből a hátsó tappancs melegítőjét. Meg kell hagyni pompás darab: az illata isteni és a belőle ki tekergőző apró egérfarkakkal egész nap szívesen játszanék. De felveszi őket, engem pedig a rátarti szobalány nem enged utánuk.
Modern de apró otthonomban is szeretek időt szakítani a testedzésre. mivel sok helyem nincsen kénytelen vagyok a lakás minden szegletét kihasználni a reggeli fitneselés közben. Megmagyarázhatatlan, hogy ez miért zavarja a szobalányt?! Pedig én csak akadályfutással és birkózással igyekszem karban tartani a városi léttől eltunyult izmaim. Ha egy csöpp esze lenne, ő is ezt tenné. Napi legalább négy órát edzek. Mivel a test edzése után a lelket is edzeni kell, félrevonulok meditálni. A szolgáim vacka melletti szekrényt pont ezért hozattam a lakásba, némi erőfeszítés árán kinyitom az ajtaját, majd csendesen összekuporodok benne. Kivalló hely ez a pihenésre: hatalmas puha párnák vannak odabent, meleg kabátok lógnak fentről, melyeket egy mozdulattal takaróvá alakíthatok. A hely sötét és nyugodt, ideális elmélkedéshez, meditáláshoz, relaxáláshoz.
Szegényes reggeli miatt kénytelen vagyok hamar felhagyni a szundítással. Korgó gyomrom kikerget a konyhába. Ott a szobalány sertepertél saját ebédjét készítve. Csatlakozom hozzá. Ilyenkor végre hajlandó valami finomabbat adni. Ezzel már kibírom estig. Teli pocakkal elégedettségem jeléül engedem a szobalánynak, hogy megmasszírozzon. A masszázs fáradalmait a szekrényben pihenem ki. Legközelebb már csak a vacsorámért jelentkezem.
Amikor besötétedik a lakáj megérkezik a vadászatból. Lelkesen - de leginkább éhesen - fogadom. Amint leveszi, rávetem magam a hátsó tappancs melegítőjére. S mire az éhség és a sok edzés már leverne a lábamról elém adja vacsorámat. Ahhoz képest, hogy egész nap vadászott igen sovány adag. Kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy lógással tölti a napját. Ezert az lesz a legjobb, ha holnap reggel erélyesebben keltem...
v s agv b
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.